A nyomdalemez tartósságának csökkenése rejtélye
Mint ismeretes, a nyomtatólemez tartósságát elsősorban a festékhengerek által a lemezre gyakorolt túlzott nyomás, a takaró túlzott párnázottsága, a túl sok szökőkútoldat, a gép hengercsapágyainak kopása és játéka, a lemez egyenetlen fényérzékeny bevonata, valamint a papírpor túlzott felhalmozódása a takarón befolyásoló tényezők közé tartozik. A helyzet, amellyel ezúttal találkoztunk, viszonylag különleges, a konkrét körülmények pedig a következők.
Tavaly december végén, a könyv- és folyóiratgyártás csúcsszezonjában cégünk két 4787 színű, nyolc{1}}színes ofszetnyomógépe éjjel-nappal folyamatosan üzemelt. A sajtókezelők azonban általában arról számoltak be, hogy a papír minősége nem túl jó, és sok papírpor volt a takarókon. Kézzel megérintve olyan érzést keltett, mint egy homokréteg (ami valójában durvább cellulózszálak), ami súlyos kopást okoz a lemezeken és alacsony nyomattartósságot okozott. Általában körülbelül 40 000-50 000 nyomat után új lemezt kellett beszerelni, különösen az alsó csoport számára, ami gyakoribb lemezcserét igényelt. Ennek eredményeként a gép napi teljesítménye nem tudott növekedni, ami súlyosan befolyásolta a gyártás ütemezését. Mivel a papírforgalom is igényelt némi időt, mindenkinek össze kellett csikorgatnia a fogát, és addig kellett használnia ezt a papírköteget, amíg elkészült.
Öt nappal később áttértünk egy jó{0}}minőségű hazai papírmárkára, de a helyzet továbbra sem javult jelentősen. Furcsa? A jelenlegi papírminőség teljesen rendben van, miért nem javulhat a nyomólap tartóssága? Probléma lehet a sajtókezelők működésével?
Ezeket a kételyeket szem előtt tartva egymás után ellenőriztük a szökőkút megoldásának arányát, a festékhengerek nyomását a lemezen, a takaró párnázását stb., és nem találtunk hibát. Az üzemeltetők arról is biztosítottak bennünket, hogy minden korrekciós adat megegyezik az előző negyedévvel, és nem változtatható meg önkényesen. Hosszas mérlegelés után összehasonlítottuk az előző tétel régi lemezeit a jelenlegi régi lemezekkel, és megállapítottuk, hogy a felületi kopás hasonló volt, sekély függőleges karcolásokkal. Nyilvánvaló, hogy a lemezkopás továbbra is fennállt. Az olyan tényezők kizárása után, mint a papír és a gépbeállítások, az egyedüli alkatrészek, amelyek szorosan érintkeztek a lemezzel, a lemezgörgők voltak. Kezdetben arra a következtetésre jutottunk, hogy az előző papírköteg durva szálai a takarón keresztül folyamatosan kerültek a lemezekre és a gumihengerekre. Több millió forgatás és összenyomás után ezek a szálak szilárdan beágyazódtak a gumihengerek felületébe, amint az 1. ábrán látható.
1. ábra Durva szálas homokszemcsékkel préselt gumihenger felület Mivel az idő korlátozott volt, először az első színcsoport alsó halmazán végeztünk kísérleteket, két hátsó görgő cseréjével és a többi gumihenger egyenkénti tisztáratörlésével, majd megkezdtük a nyomtatást. Fél napos tesztelés után a nyomtatólemez tartóssága visszatért a normál értékre. Ezután a fennmaradó készletek hátlapját egyenként cserélték ki. Ezen a ponton végre megoldódott a nyomdalemez kopásának problémája, amelyet a papír durva szálai okoztak.